A munkaviszony alapján a munkáltatót foglalkoztatási kötelezettség terheli, a munkavállaló pedig köteles munkavégzésre képes állapotban a munkáltató rendelkezésére állni és a munkáltató utasításai szerint személyesen munkát végezni. Ugyanakkor a munkavállaló egészségügyi alkalmatlansága esetén a felek nem tudnak eleget tenni ezen kötelezettségeiknek. Hiszen amennyiben a munkaköri orvosi alkalmassági vélemény alapján a munkavállaló a munkakörére alkalmatlan minősítést kapott, a munkavállaló a munkaszerződése szerinti munkakörében nem foglalkoztatható tovább.
Különösen nyomasztó a helyzet, ha a munkavállaló számára az állapotának egészségügyi szempontból megfelelő munkakört nem tud felajánlani a munkáltató, a munkavállaló táppénz-jogosultsága már lejárt, és a rokkantsági ellátást megállapító, a kormányhivatal rehabilitációs szakigazgatási szervének határozata szerint a foglalkozási rehabilitáció nem javasolt.
A munkavállaló ilyenkor jellemzően arra vár, hogy a munkáltató a munkaviszonyát felmondással megszüntesse, amely esetben a munkavállaló a felmondási időre járó távolléti díjra, valamint adott esetben végkielégítésre tarthat igényt. A munkáltató szeme előtt viszont általában az lebeg, hogy egy munkáltatói felmondás mindig magában hordozza annak kockázatát, hogy a munkavállaló bírósághoz fordul jogorvoslatért. Nem alaptalanul. Az egészségügyi alkalmatlansággal indokolt munkáltatói felmondásnál ugyanis több mindenre is ügyelni kell mint általában.
Egyrészt, az elsőfokú munkaköri orvosi alkalmassági vélemény felülvizsgálatát 15 napos határidőn belül lehet kérni – ezt a munkáltatónak célszerű kérelmeznie, mert egy egészségügyi alkalmatlanságra alapított munkáltatói felmondás ennek hiányában esetlegesen jogellenesnek minősülhet. Másrészt arról se feledkezzünk meg, hogy a rehabilitációs ellátásban vagy rehabilitációs járadékban részesülő munkavállalónál egészségügyi alkalmatlansággal indokolt munkáltatói felmondásnak akkor van helye, ha – azon túl, hogy a munkavállaló az eredeti munkakörében nem foglalkoztatható tovább – a munkáltató a munkavállaló számára az állapotának egészségügyi szempontból megfelelő munkakört nem tud felajánlani, vagy a munkavállaló a felajánlott munkakört alapos ok nélkül nem fogadja el. Ezekre a körülményekre a felmondás indokolásában praktikus külön is hivatkozni.
A munkaviszonyt azonban egyik fél sem köteles megszüntetni. A felmondás ugyanis egy jog, nem pedig kötelezettség.
A munkáltató tehát dönthet úgy, hogy a fentiek szerinti esetben nem szünteti meg a munkavállaló munkaviszonyát munkáltatói felmondással. Ha a munkavállaló sem lép a megszüntetés érdekében, akkor a munkaviszony szünetel. Azaz a munkavállaló munkavégzés hiányában nem tarthat igényt munkabérre, és állásidőre járó díjazás sem jár neki. A munkáltató pedig nem fizeti be a munkavállaló után a járulékokat (és már a táppénz-jogosultsága lejárt), így a munkavállaló biztosítási jogviszonya is szünetelni fog.
Fel kell ugyanakkor hívni a figyelmet arra a speciális esetre, amikor az egészségügyi alkalmatlanság az adott munkaviszonyban (tehát az érintett munkáltatónál), a betöltött munkakörben történő munkavégzéssel okozati összefüggésben következett be. Ennek tipikus esete a foglalkozási megbetegedés vagy a munkahelyi baleset. Nem zárható ki, hogy kirívó esetben a munkáltatói felmondás elmaradása joggal való visszaélést valósíthat meg vagy a munkavállaló kártérítést igényel a munkáltatótól az egészségének sérelmére hivatkozással. Míg azonban viszonylag egyszerűbben kimutatható az ok-okozati összefüggés egy munkahelyi baleset és az egészségügyi alkalmatlanság között, addig a foglalkozási megbetegedéseket gyakran fel sem ismerik, illetve az ok-okozati összefüggés bizonyítása nehézségekbe ütközik (ezek egyébként jellemzően orvosszakértői kérdésnek minősülnek).
Kövessen minket a Facebookon is!
