A nyári szabadságolásokkal kapcsolatosan a köztudatban élő tévhitek és a helyes eljárás:
1. A munkavállaló 20 munkanap alapszabadságra, és életkorától vagy egyéb körülményektől (pl. egészségkárosodás, fiatalkorú munkavállaló, hozzátartozó halála, apa a gyermek születése esetén, stb.) függően pótszabadságra jogosult. A munkavállaló minden munkaviszonyában külön-külön jogosultságot szerez szabadságra, és ezeknek nem kell szükségképpen azonos időszakra esnie. Részmunkaidő esetén nem lehet a szabadságot „arányosítani”, azaz a napi 8 óránál kevesebb munkaidőben foglalkoztatott munkavállaló is ugyanannyi szabadságra jogosult mint a teljes munkaidős kollégái. Ugyanakkor ha a munkaviszony év közben kezdődik vagy szűnik meg, a szabadság arányos része jár azzal, hogy a fél napot elérő töredéknap egész munkanapnak számít.
2. A szabadságot nem a munkavállaló veszi ki, hanem a munkáltató adja ki – a munkavállaló előzetes meghallgatását követően. Évente 7 munkanap szabadságot (legfeljebb kettő részletben) a munkáltató a munkavállaló kérésének megfelelő időpontban köteles kiadni (kivéve a munkaviszony első három hónapját – ez alatt ugyanis kizárólag a munkáltató belátásától függ, hogy kiad-e szabadságot a munkavállalónak vagy sem). A munkavállalónak a szabadság kiadására vonatkozó igényét legalább 15 nappal a szabadság kezdete előtt be kell jelentenie a munkáltatónak. Ha ezzel a jogával a munkavállaló nem él, akkor a szabadságot e részben is a munkáltató adja ki.
3. A szabadságot nem lehet csak úgy „csúsztatni” vagy gyűjtögetni. A szabadságot az esedékesség évében (január 1. – december 31.) kell megállapítani és kiadni a munkavállaló részére. A tárgyévet követő évre csak kivételes esetben vihető át a szabadság, nevezetesen: (a) Az esedékesség évében kell kiadottnak tekinteni a szabadságot, ha igénybevétele az esedékesség évében megkezdődik és a szabadság következő évben kiadott része nem haladja meg az 5 munkanapot. (b) Ha a szabadságot a munkavállaló oldalán felmerült ok miatt (pl. keresőképtelenség) nem lehet a tárgyévben kiadni, azt az ok megszűnésétől számított 60 napon belül kell kiadni (kiadását meg kell kezdeni). (c) Szintén nem kell a tárgyévben kiadni a szabadságot, ha a munkaviszony október 1-jén vagy azt követően kezdődött. Ilyen esetben a munkáltató a következő év március 31-ig adhatja ki az előző évi szabadságot. (d) Továbbá az életkor alapján járó pótszabadságot a munkavállalóval kötött megállapodás alapján – tehát a felek közös megegyezésével – lehet a tárgyévet követő év végéig kiadni (a bizonyíthatóság érdekében érdemes a megállapodást írásba foglalni). (e) Kollektív szerződés rendelkezése alapján a szabadság ¼-t legkésőbb az esedékességet követő év március 31-ig adhatja ki a munkáltató kivételesen fontos gazdasági érdek vagy a munkáltató működését közvetlenül és súlyosan érintő ok esetén.
4. A szabadságot nem lehet elaprózni! A munkáltató a szabadságot úgy köteles kiadni, hogy a munkavállaló naptári évenként egy alkalommal, legalább 14 egybefüggő napra mentesüljön a munkavégzési és rendelkezésre állási kötelezettsége alól, amely tekintetében figyelembe jön a heti pihenőnap (heti pihenőidő), a munkaszüneti nap és az egyenlőtlen munkaidő-beosztás szerinti szabadnap is. Azaz, ha az általános munkarend szerint hétfőtől péntekig dolgozó munkavállaló hétfővel kezdődően két egymást követő hétre szabadságra megy, ez 10 munkanapot érint azzal, hogy a hétfőt megelőző, valamint a köztes hétvégéket is beleszámítva összesen 16 napig nem végez munkát.
5. A szabadság nincs kőbe vésve, ugyanis kivételesen fontos gazdasági érdek vagy a munkáltató működését közvetlenül és súlyosan érintő ok esetén a munkáltató a szabadság kiadásának közölt időpontját módosíthatja, illetve a munkavállaló már megkezdett szabadságát megszakíthatja. A munkavállalónak a kiadás időpontjának módosításával vagy a megszakítással összefüggésben felmerült (igazolt) kárát és költségeit a munkáltató azonban köteles megtéríteni. A szabadság megszakítása esetén a szabadság alatti tartózkodási helyről a munkahelyre és a visszautazással, valamint a munkával töltött idő a szabadságba nem számít be. A visszarendelt munkavállaló munkavégzéssel töltött ideje nem számít rendkívüli munkaidőnek, hacsak nem munkaidőkereten vagy elszámolási időszakon felüli munkavégzést eredményez.
6. A szabadságot minden esetben nyilván kell tartani. A szabadságot a munkaidő-beosztás szerinti munkanapokra kell kiadni (munkanapokban kell nyilvántartani), illetve egyenlőtlen munkaidő-beosztás esetén a munkavállaló a munkaidő-beosztással azonos tartamra mentesül a rendelkezésre állási és munkavégzési kötelezettsége alól (mentesülés tartamával megegyező órákban kell nyilvántartani). A nyilvántartási kötelezettség alól nem jelent kivételt, ha a munkavállaló kötetlen munkarendben dolgozik (munkanapokban vagy órákban kell nyilvántartani a szabadságot az általános munkarend és a napi munkaidő figyelembe vételével).
7. A szabadság időtartamára távolléti díj jár. A szabadságot pénzben nem lehet megváltani, kivéve a munkaviszony megszűnésekor/megszüntetésekor, feltéve, hogy a munkáltató az arányos szabadságot nem adta ki. Ha pedig a munkavállaló a szabadságot „túlvette” (ennek tipikus példája, ha a munkaviszony év közbeni megszüntetésekor észlelik, hogy a munkavállaló több szabadságot vett már igénybe, mint amennyire a tárgyév addig eltelt időszakában jogosult lenne), akkor az arányos szabadságon felül igénybe vett részre kifizetett összeget a munkáltató nem követelheti vissza.
8. Mivel szabadság csak munkanapokra adható ki, a szabadság alatt keresőképtelenné váló munkavállaló bejelentésére a szabadság megszakad, és a munkavállaló a keresőképtelenségére tekintettel mentesül a munkavégzési kötelezettség alól. A szabadság fel nem használt része nem vész el, később az általános szabályok szerint igénybe vehető. A keresőképtelenség idejére nem távolléti díj, hanem betegszabadság esetén a távolléti díj 70%-a, egyebekben pedig táppénz jár. Az igazolatlan távollétet a munkáltató egyoldalúan nem minősítheti szabadságnak, azonban a felek esetileg megállapodhatnak abban, hogy az igazolatlan távollét időtartamát szabadságként számolják el a vonatkozó díjazás (távolléti díj) alkalmazásával.
Kövessen minket a Facebookon is!
