A 2018. január 1-jétől hatályba lépett új Pp. 515. § rendelkezései új jogintézményt vezettek be a munkaügyi perek világába. A megcsappant peres ügyszám miatt az új szabályra még kevesen figyelhettek fel. A szűkszavú jogszabályi rendelkezések miatt pedig a magyar jogalkalmazókra vár számos elméleti és gyakorlati kihívás megoldása. Miről is van szó?
A felmondás végrehajtásának felfüggesztése: kérelemre vagy hivatalból
A 2016. évi CXXX. törvény, az új Polgári Perrendtartás (továbbiakban: Pp.) 515. §-a szerint a bíróság a megtámadott határozat vagy jognyilatkozat végrehajtását kérelemre, indokolt esetben felfüggesztheti.
Továbbá a bíróság a megtámadott határozat vagy jognyilatkozat végrehajtását hivatalból is felfüggesztheti, ha a peres jogvitával összefüggésben valamely személy különös méltánylást érdemlő, jogvédelmet megalapozó érdeke ezt indokolja.
Ez azt jelenti, hogy a megtámadott jognyilatkozat, mint például a munkavállaló által keresettel megtámadott munkáltatói felmondás vagy azonnali hatályú felmondás végrehajtásának felfüggesztését
- egyrészt indokolt esetben kérheti a munkavállaló a keresetlevélben,
- másrészt azt hivatalból elrendelheti a bíróság valamely személy (nem feltétlenül a munkavállaló) különös méltánylást érdemlő, jogvédelmet megalapozó érdeke által indokolt esetben.
Különös méltánylást érdemlő, jogvédelmet megalapozó érdek lehet az új Pp. előkészítő munkálatai során született szakirodalom szerint többek között például a munkavállaló létfenntartásának veszélyeztetése. Ehhez képest a kérelemre történő felfüggesztéshez „csak” indokolt eset szükséges. A fentiek szerinti körülményeket nyilvánvalóan esetről esetre szükséges vizsgálni az ügy konkrét részleteinek ismeretében.
A jogszabály szövege arra már nem tér ki, hogy ténylegesen mit jelent a felmondás végrehajtásának felfüggesztése. Álláspontom szerint azt kell, hogy jelentse, hogy a munkaviszonyt a felek között a felfüggesztés időtartamára vissza kell állítani, azaz a munkavállalónak ismét munkába kell állnia és a munkavégzése alapján munkabérre lesz jogosult.
Gyorssegély a per alatt
A főszabály persze továbbra is az, hogy a felmondás keresettel történő megtámadása a felmondás végrehajtására nincs halasztó hatállyal.
Olyankor azonban, amikor a munkavállaló felperes ezt indokolt esetben kéri vagy a bíróság hivatalból észleli a különös méltánylást érdemlő, jogvédelmet megalapozó érdeket a felperes által rendelkezésre bocsátott adatok és információk alapján, a felmondás végrehajtásának felfüggesztése elrendelésre kerülhet az eljáró bíróság által.
Ezáltal a legnagyobb előnye a felmondás végrehajtása felfüggesztésének az, hogy nem kell bevárni a munkaügyi per jogerős lezárását, amely akár éveket is igénybe venne.
A felfüggesztés kérdésében ugyanis az elsőfokú bíróság végzéssel határoz. A végzéssel szemben ugyan külön fellebbezésnek van helye, azonban ha a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság végzését helyben hagyja, akkor még a munkaügyi per folyamatban léte alatt eleget kell tenni a végzésben foglaltaknak.
Sőt, olyan nehezítések sincsenek mint az Mt. 83. § szerinti munkaviszony helyreállítása – mint a jogellenes munkaviszony megszüntetés esetleges jogkövetkezménye – esetében. A munkaviszony helyreállítása ugyanis csak meglehetősen szűk körben kérelmezhető, pl. egyenlő bánásmód megsértése, felmondási tilalom megsértése, védett szakszervezeti tisztségviselő esetén a felsőbb szakszervezeti szerv előzetes hozzájárulásának hiánya stb.
Az is kiemelésre érdemes, hogy a felmondás végrehajtásának felfüggesztése esetében nincs meghatározva, mi lehet a különös méltánylást érdemlő, jogvédelmet megalapozó érdek, illetve az egyéb indokolt eset. A lehetőségek skálája tehát szélesebb lehet, mindig eseti mérlegelés függvénye lesz, hogy a felmondás végrehajtása felfüggesztésre kerülhet-e vagy sem.
A felmondás végrehajtásának felfüggesztése (új Pp. 515. §) pedig kiválóan kombinálható a munkaviszony helyreállításának jogintézményével (Mt. 83. §). Meglátásom szerint ugyanis olyan esetekben, amikor az Mt. 83. § alapján a munkaviszony helyreállításának lehet helye, érvelhető az új Pp. 515. § szerinti felmondás felfüggesztése is. Persze annak sincs akadálya, hogy olyan esetben kerüljön sor a felmondás végrehajtása felfüggesztésére, amikor egyébként nem hívható fel az Mt. 83. § rendelkezése.
Nem elég részletes a szabályozás és még nincs szilárd joggyakorlat
Az új Pp. arra nézve sajnos tartalmaz további rendelkezést, hogy a felfüggesztés alapján hogyan kell eljárnia a feleknek.
Alapvetően a munkaviszony írásba foglalt munkaszerződéssel jön létre, a hatóság felé bejelentési kötelezettség terheli a munkáltatót, valamint a munkabér fizetéshez adó- és járulékfizetési kötelezettségek kapcsolódnak. A munkavállalót pedig rendelkezésre állási és munkavégzési kötelezettség terheli.
Elvileg még az sem kizárt, hogy ha a per folyamán a felmondás felfüggesztését elrendelte a bíróság, ennek ellenére a munkaügyi peres eljárás jogerősen mégis azzal zárul, hogy a munkáltatói felmondás jogszerű volt.
Ez esetben nem kis fejtörést fog okozni, hogy a felfüggesztés elrendelése miatt kényszerűen visszaállított munkaviszonyt hogyan – milyen jogcímen és milyen időponttal – szüntethetik meg a felek (jogszerűen) és hogyan fognak egymással elszámolni. Álláspontom szerint bármi is legyen ilyenkor a munkaviszony megszüntetés módja, nyilvánvalóan méltánytalan lenne, ha a már teljesített munkavégzésért a munkáltató a kifizetett munkabért visszakövetelné.
Bár ezeket a fogós kérdéseket hosszú évek peres gyakorlata fogja vélhetően kialakítani, praktikus lenne, ha a jogalkotó pár fogódzóval segítené a jogalkalmazót és az érintett feleket. Addig pedig nem marad más, mint számolni a munkáltatói oldalon azzal, hogy egy ilyen fordulat is bekövetkezhet a munkaügyi perben, amelynek minden bizonnyal esetről esetre egyedi megoldása lesz majd.
Munkajogi tanácsadásra van szüksége? Keressen elérhetőségeinken!
Kövessen minket a Facebookon is!
