Amikor a munkáltató tulajdonosa, illetve a munkáltatói jogkör gyakorlója külföldi, jellemzően kétnyelvű munkaszerződés készül, amelyből az egyik a magyar nyelv. Felmondás vagy azonnali hatályú felmondás esetén viszont nem mindig van idő vagy kapacitás arra, hogy a jognyilatkozatot tartalmazó irat két nyelven készüljön.
A fenti gyakorlat kapcsán adódik a kérdés, hogy jogszerű-e Magyarországon idegen nyelven, például angolul felmondást közölni?
A Munka Törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (továbbiakban: Mt.) nem tartalmaz olyan rendelkezést, miszerint a munkáltató vagy a munkavállaló kizárólag magyar nyelven lenne köteles a munkaviszonnyal kapcsolatos jognyilatkozatot megtenni, illetve tájékoztatást adni.
Jogszerű a kizárólag idegen nyelven írt felmondás?
Az Mt. általános magatartási követelményei közül a jóhiszemű és tisztességes eljárás, valamint a kölcsönös együttműködési kötelezettség követelményeiből (Mt. 6.§), illetve a jognyilatkozatok közlésére vonatkozó szabályokból (Mt. 24.§) levezethető, hogy jognyilatkozatot – mint a felmondás – a magyar munkajogi szabályok szerint nem tilos idegen nyelven tenni. A jognyilatkozat hatályosulásához azonban szükségszerű, hogy annak tartalma hozzáférhetővé váljon a címzett számára.
Ez azt jelenti, hogy nem mindig elegendő csupán átadni az írásba foglalt felmondást. Ugyanis a fizikai átvétel még nem jelenti azt, hogy a címzett meg is értette, ami a felmondásban szerepel. Ha tehát egy olyan nyelven közöl például a munkáltató felmondást, amelyet a munkavállaló nem ért, akkor hiába adta át a felmondást tartalmazó dokumentumot a munkavállaló számára. Ilyen esetben ugyanis vitatható, hogy a munkavállaló megértette-e a felmondás okát. Ez pedig azt eredményezheti, hogy nem tekinthető a felmondás közöltnek, következésképpen nem kezdődik el a felmondási idő.
Egy záradék, amit gyakran helytelenül alkalmaznak
Többször találkozok azzal a gyakorlattal, hogy egy plusz formalitással próbálnak „időt spórólni”, hogy ne kelljen a felmondást a második nyelven is megírni. Nevezetesen, az irat végére egy záradékot illesztenek be egy Ptk-s rendelkezésre hivatkozással. E szerint a felmondás tartalmát az azt aláíró személynek a tanúk egyike megmagyarázta. Ezzel „csupán” két probléma van.
A Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (továbbiakban: Ptk.) 6:7.§ (4) bekezdés értelmében „…az olyan személy esetén, aki nem érti azt a nyelvet, amelyen az írásbeli nyilatkozatát tartalmazó okirat készült, az írásbeli jognyilatkozat érvényességének további feltétele, hogy magából az okiratból kitűnjön, hogy annak tartalmát a tanúk egyike vagy a hitelesítő személy a nyilatkozó félnek megmagyarázta.”
A szövegezésből egyértelmű, hogy ez a szabály csak a saját jognyilatkozat érvényességének kiküszöbölésére használható. Például, ha a magyar cég idegen nyelven nem beszélő német ügyvezetője a magyar nyelven írt, szerződést felmondó jognyilatkozatot aláírja.
A címzett, azaz a szerződés felmondását átvevő személy – személyes átadás esetén – aláírásával szokta igazolni a felmondás átvételét. Ez az aláírás a címzett részéről azonban nem jognyilatkozat, csupán egy ténynek (az átvételnek és az átvétel dátumának) az igazolása. Gondoljunk csak bele, hogy a felmondás egy egyoldalú címzett jognyilatkozat, tehát a címzett elfogadása nélkül is kiváltja a kívánt joghatást, csupán az szükséges, hogy a közlés megtörténjen.
A közlés pedig nem csak személyesen, hanem más módon is megvalósulhat (pl. postai úton, esetleg kézbesítési vélelem szabálya alapján stb.). A fentiekből az következik, hogy a címzett által az átvétel dátumának igazolása érdekében történő aláírása esetén (mivel az nem jognyilatkozat) nem is értelmezhető a Ptk. idézett szabálya.
A hozott példa egyébként szándékosan nem munkajogi.
A munkajogban a Ptk. kivételesen alkalmazható
Az Mt-nek ugyanis a Ptk. nem háttérjogszabálya. Az Mt. kógens, eltérést nem engedő szabályokat tartalmaz, csak meghatározott polgári jogi szabályokat tesz a munkajogviszony keretében alkalmazhatóvá. A felhívható polgári jogi szabályokat a pontos jogszabályhelyekre hivatkozással az Mt. 31.§ sorolja fel, amelyek között a Ptk. 6:7.§ – beleértve az idézett rendelkezést – nem található. Következésképpen az idézett Ptk-s szabály nem hívható fel munkajogi jognyilatkozatok esetében eredményesen.
Mindazonáltal az Mt. 22. § (7) bekezdés tartalmaz egy, a fent idézett Ptk-s szabálynak megfelelő rendelkezést: „… olyan személy esetén, aki nem érti azt a nyelvet, amelyen az írásbeli nyilatkozatát tartalmazó okirat készült, az írásbeli jognyilatkozat érvényességének feltétele az is, hogy magából az okiratból kitűnjön, hogy annak tartalmát a tanúk egyike vagy a hitelesítő személy a nyilatkozó félnek felolvasta és megmagyarázta. ”
A logika egyébként ugyanaz marad itt is: csak a saját jognyilatkozatra vonatkoztatható az előírás. Hiába hivatkozunk tehát az Mt. 22. § (7) bekezdésre, ha az angolul írt felmondást a magyar munkavállaló nem érti, az aláírásával pedig csupán az átvételt igazolja és nem jognyilatkozatot tesz.
Következésképpen a helyes gyakorlat az lenne, ha a munkáltatói felmondás magyarul készülne és a magyarul nem értő munkáltatói jogkör gyakorlója vonatkozásában hivatkoznának az Mt. 22. § (7) bekezdésre.
Akkor közölhető a munkavállalóval idegen nyelvű felmondás?
Ezek alapján tehát csak olyan munkavállaló esetében közölhető alacsonyabb kockázattal a felmondás idegen nyelven (nem magyarul), aki ténylegesen megérti az abban foglaltakat. Ezt pedig mindig az eset körülményei alapján szükséges vizsgálni.
Például ésszerűen feltételezhető, hogy a külföldi tulajdonú banknál dolgozó karbantartó nem beszél idegen nyelven. Még ha van is alapfokú vagy akár középfokú tudása, az nagy valószínűség szerint nem terjed ki az angol jogi terminológia és szakzsargon ismeretére. Ezért az ő esetében a munkáltatói felmondás hatályosulásához szükséges az is, hogy a felmondás magyar nyelven (is) közlésre kerüljön.
Ugyanennek a banknak a főkönyvelője viszont már nagyobb valószínűség szerint, különösen ha napi szinten használja a munkája során az angol nyelvet, megérti az idegen nyelvű felmondásban írtakat. Így ha számára nem jelent különösebb nehézséget a csupán angol nyelven elkészített felmondásban foglaltak megértése, akkor az idegen nyelvű felmondás átadásával a közlés vele szemben hatályos.
Megtagadható a felmondás átvétele?
Az egy érdekes kérdés, hogy mi történik akkor, amikor az idegen nyelven nem beszélő munkavállaló az idegen nyelvű felmondás átvételét megtagadja. Az Mt. 24. § értelmében ugyanis a jognyilatkozat közlése akkor is hatályos, ha a címzett az átvételt megtagadja vagy szándékosan megakadályozza.
Meglátásom szerint ilyenkor kiemelt jelentőséggel bír, hogy a felmondás átvételének megtagadása összefüggésben áll-e azzal, hogy az irat csak idegen nyelven készült. Sőt, ilyenkor azt sem érdemes figyelmen kívül hagyni, hogy az együttműködési kötelezettség a munkáltatót is terheli. Tehát a munkavállaló ilyen irányú kérése esetén a munkáltató köteles a felmondást a munkavállaló által értett nyelvre lefordítani. Ennek garanciális jelentősége van véleményem szerint abból a szempontból is, hogy a munkavállaló a jogorvoslathoz való jogát hatékonyan gyakorolni tudja, beleértve az indokolásban foglaltak ellenőrzését, valamint az idő- és költséghatékonyságot (a peres eljárás nyelve a magyar).
Ez pedig átvezet minket egy kapcsolódó kérdéshez. A blogbejegyzés következő részében azt vizsgálom, hogy van-e annak jelentősége jogi szempontból, hogy egy magyarul beszélő munkavállaló esetében a felmondás indokolásában egy idegen nyelvű belső szabályzatra történik hivatkozás?
Kövessen minket a Facebookon is!
